Bizonytalan a helyi tévék digitális átállása

DVB-T logoA helyi tévék csak abban lehetnek biztosak, hogy 2012-vel le kell állniuk az analóg földfelszíni műsorszórással, és hogy ha át akarnak állni digitális sugárzásra, az sokba fog kerülni: a további részletek egyelőre bizonytalanok. A Nemzeti Hírközlési Hatóság a helyzet tisztázásának érdekében megkezdte a helyi tévékkel való egyeztetést.

A digitális átállás folyamata az országos televíziós platformon sem éppen problémamentes, de a 48 földfelszínen sugárzó helyi adó (melyek egyébként a földfelszín mellett kábelen is elérhetőek) digitális átállása körül szinte csak a bizonytalanság a biztos. Nincsen egységes, a helyi televíziók átállására vonatkozó állami szabályozás, az állam nem ismeri a helyi televíziók többnyire speciális helyzetét és igényeit; a piac szereplői pedig nem tudják, az állam mit nyújt számukra és mit vár tőlük.

Azt tudni lehet, hogy az átállást koordináló állami szerv, a Nemzeti Hírközlési Hatóság (NHH) meg fogja pályáztatni a rendelkezésre álló digitális frekvenciákat, de az még nem tisztázott, hogy mennyit és hogyan. Jelenleg az összes földfelszínen sugárzó helyi tévé saját maga továbbítja a műsorát, de kérdés, hogy a digitális frekvenciákhoz tartozó műsorszórási, -szolgáltatói és multiplex-üzemeltetői jogokra együtt, „csomagban”, vagy csak külön pályázhatnak majd a helyi tévék, ahogy az is, hogy a jelenleg szolgáltató szereplők élveznek-e majd előnyt a pályáztatás folyamatában. Kérdéses az is, hogy hány digitális multiplex indulhat el, és milyen struktúrában.

A NHH is tisztában a problémákkal, ezért november 10-én úgynevezett előzetes meghallgatást tartott a helyi televíziók képviselőivel. Lapunk még az egyeztetés előtt megkeresett több helyi televíziót és a Helyi Televíziók Országos Egyesületének (HTOE) digitális átállással foglalkozó alelnökét, hogy megtudja, milyen elvárásokkal és kérdésekkel mennek a piaci szereplők a hatósághoz.

A beszélgetésekből kiderült, hogy a helyi tévék inkább kivárnak a digitális fejlesztésekkel, mert annyira bizonytalan még a digitális frekvenciák pályáztatása és a majdan rendelkezésre álló források mértéke, hogy nem mernek belevágni a jelentős kiadásokkal járó innovációba. Az előzetes meghallgatás hatékonyságát egyébként nem szolgálta, hogy az NHH bár meghirdette az eseményt, de nem kereste meg a televíziókat: így volt olyan helyi médium, amely azért nem tudott részt venni a meghallgatáson, mert nem hallott róla.

„Sehol sem tartunk”

Hiába sürget a közeledő határidő, a bizonytalanságok miatt tehát egy helyben toporognak a helyi televíziók. Arra a kérdésre, hogy jelenleg hol tartanak a piaci szereplők illetve a HTOE tagtelevíziói a digitális átállás folyamatában, Szerencsés János, az egyesület digitális átállással foglalkozó alelnöke azt válaszolta: „sehol”. Az alelnök szerint amíg nem tisztázódik, hogy pontosan milyen feltételekkel és hogyan írják ki a digitális frekvenciák pályázatait, addig egy televízió sem tud haladni a fejlesztésben.

Egy-két kivétel azért akad: ilyen például a Győrött működő helyi kereskedelmi televízió, a Revita TV, mely a tartalomelőállításban részben már felkészült az átállásra: például az utómunka-egységek, az adásszerver és egyes forgatókamerák már digitálisak, viszont a stúdiókamerák és a műsorszóró egység – amelynek a leváltása a legsürgetőbb – még szintén analóg típusú. Dani András, a Revita TV vezérigazgatója lapunk érdeklődésére elmondta, hogy számukra hosszú távon a teljes HD felszereltség a cél: hiába váltanak át a határidővel digitális műsorszórásra: ha a forrás analóg minőségű marad, az nem éppen vonzó a nézők számára.

A mohácsi Csele TV adóberendezése szintén „félig” készült fel az átállásra: Dr. Kernya István ügyvezető az eMasának elmondta, a nemrég beszerzett berendezés elvileg már alkalmas digitális sugárzásra is, de ahhoz hogy működjön, még szükség van egy kiegészítő egységre, ami önmagában mintegy 4 millió forintba kerül. (Az átállás pontos anyagi vonatkozásairól lásd Mi mennyi című keretes írásunkat – a szerk.)

A műsorelőállítás digitalizációjával kapcsolatban az eMasa által megkérdezett összes piaci szereplő képviselője hasonlóan vélekedik. A tévések szerint bár a kötelező műsorszórás-digitalizáció rövid távú előnyökkel nem fog járni a helyi tévék számára, a tartalomgyártás digitalizációja piaci kényszer, hiszen aki nem fejleszt, annak a műsora láthatóan rosszabb minőségű lesz majd, így hátrányba kerül a digitális platformon; ez persze további anyagi terheket ró a televíziókra.

Előnyt, összevont pályáztatást és állami alapokat akarnak a tévék

A Helyi Televíziók Országos Egyesületének mintegy 30 tagja még az előzetes meghallgatás előtt, november 6-án gyűlt össze, hogy egységes álláspontot alakítson ki az átálláshoz kapcsolódó lehetséges pályázati eljárásokkal kapcsolatban. Szerencsés János öt fő pontban foglalta össze, hogy mit akarnak és mit nem a helyi televíziók.

Mindenekelőtt szeretnének „egy csomagban” pályázni a (jelenleg is folytatott) adó-üzemeltetési, valamint az újonnan belépő multiplexüzemeltetési jogosultságokra is. Az alelnök szerint mindez azért fontos, mert ha esetleg csak műsorszolgáltató marad a helyi televízió, abban az esetben két új, nyereségérdekelt piaci szereplő lép be az addig egyszereplős területre. Ha pedig a műsorszolgáltatónak egy továbbítónak (adó-üzemeltetőnek) és egy multiplex-üzemeltetőnek is kell fizetnie, az olyan mértékben megnöveli a helyi tévék kiadásait, ami ellehetetleníti egyes csatornák fenntartását.

A jelenleg működő helyi tévéknek elemi érdekük továbbá, hogy a pályáztatási folyamatban előnyt élvezzenek az újonnan érkezőkkel szemben: például számítson a frekvenciák pályáztatásánál az adó-üzemeltetési tapasztalat. „Nem akarunk úgy járni, mint a Sláger és a Danubius”- fogalmazta meg egyik interjúalanyunk a tévéknek azt a félelmét, hogy nagy helyi tapasztalattal a hátuk mögött hiába fektetnek be milliókat az átállásba, ha végül elbuknak a pályáztatás során egy új belépővel szemben.

A helyi tévék ezen lobbiszándékának ugyanakkor ellentmondani látszik az a tény, hogy a helyi tévés piacon nem ígérkezik túl nagynak a verseny a műsorszolgáltatásokért: az általunk megkérdezett helyi tévés vezetők egyike sem tudott olyan lehetséges riválisról, aki majd versenytársuk lehet a műsorszolgáltatásban. Új tévét indítani ugyanis igen drága mulatság – így az új szereplőknek a műsorszórás piacán leginkább akkor lesz belépési lehetőségük, ha az NHH úgy dönt, külön pályázatot ír ki a műsortovábbításra és multiplex-üzemeltetésre. Ebben az esetben már akár országos szereplők – mint például az Antenna Hungária – is beszállhatnának az egyes frekvenciákért folyó harcba.

Hogy a finanszírozási bizonytalanság is valamelyest enyhüljön, Szerencsés János szerint direkt erre a célra elkülönített forrásokra is szükség volna, amit a televíziók megpályázhatnának a fejlesztésekhez. Információink szerint a legtöbb tévénél leginkább azért nem léptek eddig semmit az átállás ügyében, mert még nem ismerik a lehetőségeket és reménykednek hogy lesznek állami források is.

Az egyeztetést követően megkerestük az NHH-t, hogy reagáljanak a helyi tévék felvetéseire: a hivataltól írásban azt a választ kaptuk, hogy a digitális átállás modellkoncepciója, és „annak az alapján elkészülő pályázattervezet határozza majd meg a kérdésekre adható pontos választ, azaz többek között azt is, hogy hány multiplexre oszlanak majd fel a frekvenciák, kik pályázhatják meg a multiplexüzemeltetési jogokat, illetve azt is hogy egy frekvenciát több csatorna közösen kell-e majd megpályázzon vagy sem.” Az NHH szerint továbbá „minden szereplő – így a jelenlegiek is – csakis a versenyjogi szabályok figyelembe vételével részesíthető előnyben a pályáztatás során.” Megpályázható források pedig nem lesznek, mint írták, „külön nevesítetten állami támogatás az átállás támogatására jelenleg nem áll rendelkezésre.” (A lehetséges állami támogatások egy másik vonatkozásáról lásd az Állami kvóta a függetlenségért című keretes írásunkat – a szerk.)

Nem kell a regionális sugárzás

A digitális platform által elvileg elérhető újítások között a leggyakrabban talán a helyi tévék összefogásával megvalósuló regionális tartalomszolgáltatás merült fel. Jelenleg – az analóg frekvenciagazdálkodás korlátai miatt – Magyarországon nem létezik regionális földfelszíni televíziós műsorszolgáltató, ez viszont elvileg a digitális platformon már lehetséges volna.

A regionális összefogás sok szereplő szerint erősíthetné a helyi tévék pozícióját, több bevételhez és közönséghez juttatva őket, sőt, Dani András szerint például ez a lépés segíthetne csökkenteni a helyi tévés szakemberek „elszívását”, illetve fellendítené a szakképzést. Ezek az előnyök azonban nem reálisak, leginkább azért nem, mert ellentétben állnak a helyi televíziózás céljával, a lokális tartalom előállításával a helyi lakosságnak; az ezen való túllépés ráadásul aránytalanul nagy befektetést igényelne – véli Szerencsés János, egyben jelezve, hogy éppen ezért a HTOE nem fog lobbizni a regionális frekvenciák megszerzéséért.

Tartalom RSS