Egy százalékon az időeltolásos tévénézés
2013 szeptemberében már több mint kétmillió ember rendelkezett digitális videó felvevő eszközzel, a tévéműsorok késleltetett megtekintése ugyanakkor csak a tévéhasználat 1%-át tette ki a teljes népesség körében.
A hagyományos, valós idejű televíziózás mellett világszerte egyre nagyobb jelentőségű az időeltolásos tévézés, amikor a sugárzásra kerülő műsort valamilyen adattároló egységre rögzítik, és azt a nézők csak egy későbbi időpontban tekintik meg. Napjainkban a tévénézés időbeni eltolását (Time-Shifted Viewing, TSV) többféle eszköz is lehetővé teszi, ezek közé tartozik a felvételre alkalmas set-top box, a felvételre alkalmas TV-készülék (HDD-vel vagy USB-vel), a DVD író és a hagyományos videó felvevő (VHS) egyaránt.
A TSV-re alkalmas eszközök terjedésével párhuzamosan mind többen teszik fel a kérdést, vajon az új eszközök teljesen átalakítják-e a hagyományos tévénézést?
A Nielsen Közönségmérés által alkalmazott digitális műszeres nézettségmérő rendszer (UNITAM) lehetővé teszi az időeltolásos tévénézés pontos mérését is, a néhány perces késleltetéstől kezdve az akár egy héttel később történő visszanézésig. A Nielsen Közönségmérés legfrissebb tanulmánya az időeltolásos tévénézés magyarországi alakulását mutatja be a 2013. szeptemberi adatok alapján.
Időeltolásos tévénézésre fordított idő
2013 szeptemberében a teljes népesség naponta átlagosan 2,5 percet fordított nem valós idejű televíziós tartalom fogyasztására; ez az idő a teljes tévéhasználat 1%-át teszi ki. A legfiatalabb, 4-17 éves korosztály naponta átlagosan 2,4 percet töltött visszanézéssel, amely a televízió-nézésre fordított idejük 1,3%-ának felel meg. A legtöbb időt a 18-49 éves korosztály fordította felvett tévéműsorok fogyasztására: ők naponta 3,2 percet, a teljes televízió előtt töltött idejük 1,4%-át fordították visszajátszásra. Az 50 évesek és idősebbek inkább valós időben nézik a tévéadásokat, mindössze napi 1,8 percet, a teljes tévéhasználattal töltött idejük fél százalékát fordították a tartalom késleltetett megtekintésére.
Az időeltolásos tévénézés eszközei
A tévéműsorok rögzítésére alkalmas eszközök közül kiemelkedő jelentőségű a set-top box és a felvételre alkalmas TV, összefoglaló néven: digitális videó felvevők (DVR, Digital Video Recorder).
Szeptemberben a teljes népesség közel egynegyede rendelkezett valamilyen DVR eszközzel. Felvett televíziós tartalmat szinte kizárólag DVR eszközökkel néztek vissza, az időeltolásos tévénézésnek alig 5%-a származott DVD-re vagy VHS-re rögzített tartalomból. A DVR eszközt használó személyek naponta átlagosan 10,6 percet fordítottak felvett tartalom visszanézésére, az ilyen eszközzel nem rendelkezők csupán átlagosan 0,2 percet.
A DVR háztartásokban élő több mint 2 millió személy 54%-ának volt digitális kábel vagy IPTV előfizetése,11% volt a digitális műholdas vétel aránya, emellett 3% analóg kábellel és 32% kizárólag földi vétellel rendelkezett. Ez utóbbi számottevő csoport nagy részét azok a digitális földi vételesek alkotják, akik az analóg földi lekapcsolás miatt kényszerültek digitális set-top box beszerzésére.
A közönség összetételét megvizsgálva látható, hogy a DVR-rel rendelkező személyek időeltolásos tévénézését túlnyomórészt a digitális kábel / IPTV előfizetők tették ki. A digitális műholdas vétel aránya a tévés tartalmat visszajátszó közönségen belül 7% volt, az analóg kábelesek és a földi vétellel rendelkezők pedig szinte egyáltalán nem jelennek meg az aktív TSV használó közönségen belül. Az analóg lekapcsolás miatt digitális dekóderes földi vételre váltó személyek tehát úgy tűnik, egyelőre nem használják ki a set-top box késleltető funkcióit.
TSV és szocio-demográfiai csoportok
Mind a DVR eszközök elterjedtsége, mind az időeltolásos nézés aránya jelentősen eltért az egyes társadalmi csoportok körében.
Míg a teljes népesség kevesebb mint egynegyedének volt valamilyen DVR eszköze, addig a kizárólag földi vétellel rendelkezők, illetve a TV előfizetéssel nem rendelkezők körében ez az arány meghaladta az 50%-ot. Közöttük nagy számban találhatóak azok a személyek, akik az analóg földi lekapcsolás miatt önerőből vagy szociális alapú állami támogatással szerezték be a digitális dekódert. Ennek tudható be, hogy szintén kiemelkedő, 40% feletti a DVR penetráció a többtagú, aktív kereső nélküli háztartásokban élők körében is. Azonban a TSV közönség nagy többségét alkotó digitális kábel / IPTV előfizetők is magasnak mondható egyharmad arányban birtokolnak digitális felvevő eszközt. Több jellegzetes szabadidő-fogyasztási csoport is hasonló, 30% körüli arányban rendelkezik DVR eszközzel: a pop-rock zenei koncertre járók, a múzeumlátogatók, a moziba járók valamint az összefoglalóan „szofisztikált” néven említhető szabadidőklaszter tagjai.
A digitális felvevő megléte jellemző még a telek- és nyaraló-tulajdonosok, az értékes sporteszközzel rendelkezők körében is; a legmagasabb ESOMAR státuszúaknál, a legmagasabb vásárlóerő-kategóriában, a vezető beosztású vagy önálló foglalkozási csoport körében, az egyedülállók és gyerek nélküli fiatal párok csoportjában; továbbá a 35-39 valamint az 50-54 évesek korcsoportjában. Településtípus szerint Budapest, statisztikai régió szerint pedig Közép- és Nyugat-Magyarország emelhető ki az átlagot meghaladó DVR eszköz birtoklás alapján.
Az egyes társadalmi csoportok nem azonos mértékben éltek a felvett tartalom visszajátszásának lehetőségével. A teljes népesség körében tapasztalt 1%-os átlaghoz képest a legmagasabb arányt éppen a DVR eszközzel rendelkezők mutatták, ők a televíziózásra fordított idejük 4,1%-át töltötték nem valós idejű tévénézéssel. Jóval átlag feletti még ez az arány a digitális kábel / IPTV előfizetők, valamint egyes életmód szerint elhatárolható célcsoportok körében. Ide tartoznak a moziba, színházba, pop-rock koncertre, múzeumba, komolyzenei hangversenyre járók, a szakmai vagy tudományos könyvet, folyóiratot olvasók, a szofisztikált szabadidő-klaszter tagjai, illetve azok, akik jártak külföldön az elmúlt két évben.
Átlag feletti arányban néznek késleltetve tévét még a kommunikációs eszközökkel jól ellátott csoportok is; ide tartoznak a magyar csatornák élő vagy archív adását interneten keresztül nézők, az internetről letöltött filmek, külföldi sorozatok nézői, a mobil eszközön internetezők továbbá a mobiljukat internetes keresésre, videó tartalmak fogyasztására is használók. Az átlagosnál nagyobb az időeltolásos tévézés súlya ezen kívül a legmagasabb ESOMAR státuszúak, a legmagasabb vásárlóerővel rendelkezők, a diplomások, a vezető beosztású és önállóak körében, valamint a Budapesten élőknél is.
Csatornacsoportok közönségaránya
Az eltérő csatornacsoportok nézett időből való részesedése lényegesen eltér a valós idejű és a késleltetett tévénézésen belül. 2013 szeptemberében az országos kereskedelmi csatornák részesedése az élő műsorfogyasztásból 29,8%, a késleltetett tévénézés időtartalmán belüli arányuk ennél valamivel magasabb, 33,5% volt. Az általános szórakoztató csatornák részesedése az élőben nézett televíziós tartalomból 17,1%, a késleltetett nézésre fordított időből jóval magasabb 24.9% volt. A filmcsatornák valós és nem valós idejű közönségarányában még jelentősebb különbség látható: e csatornacsoport részesedése az élő adás közönségéből 8,8%, míg az időben eltolt nézésből 16,7% volt.
Az ismeretterjesztő és az életmód csatornák visszajátszáson belüli közönségaránya kis mértékben szintén meghaladta a valós idejű TV-nézésből való részesedésüket, ugyanakkor a gyerek- és a hírcsatornák esetében kevésbé volt jellemző a késleltetett nézés, mint az élő. A közszolgálati csatornák valós idejű közönségaránya 15,9%-ot tett ki, míg a visszajátszásukra fordított idő az összes visszajátszott műsoridőnek csupán 8%-a volt.
Műsortípusok fogyasztása
Nemcsak az egyes csatornatípusok nézésével töltött idő aránya, hanem az eltérő televíziós tartalmak fogyasztása is eltérően alakul valós és nem valós időben. Bizonyos műsortípusok nagyobb súlyt képviselnek az időben eltolt tartalomfogyasztáson belül, mint a valós idejűből, míg másoknál fordított a helyzet.
A sorozatokat is magában foglaló „nem zenés fikció” kategória a teljes népesség valós idejű műsorfogyasztásának 29,8%-át tette ki, míg ugyanezen tartalom késleltetett visszanézése az összes időben eltolt műsorfogyasztás 42,7%-áért felelt a vizsgált időszakban. A mozifilmek és a zenei műsorok fogyasztása szintén felülreprezentált a visszajátszott tartalomfogyasztáson belül: az élő tartalomfogyasztásnak 14,7 illetve 4,2%-a, a késleltetettnek pedig 20,4 illetve 9,2%-a tartozott ebbe a kategóriába. Ezzel szemben a nem zenei szórakoztató műsortípus esetében a nem valós idejű fogyasztás aránya az élő műsorfogyasztásbeli arány alatt marad. A valós idejű műsorfogyasztás 6,2%-át kitevő információs műsortípust szinte egyáltalán nem nézték késleltetve 2013 szeptemberében, és az élő fogyasztás 10,1%-át kitevő hír, aktuálpolitika, gazdaság kategóriába tartozó műsorok pedig csupán 3,3%-át tették ki a nem valós idejű tartalomfogyasztásnak. A reklámokat, műsorajánlókat is tartalmazó egyéb műsortípus fogyasztásának aránya feleakkora volt nem valós időben, mint élőben.
