Hetvenöt éves a színes televíziózás
75 éve, 1940. szeptember 4-én először továbbítottak elektronikus eszközökkel színes televíziós képet a CBS stúdiójából.
Az első elektromechanikai televíziós rendszert Paul Nipkow német mérnök szabadalmaztatta 1885-ben: egy spirálisan-átlyukasztott lemezen (tárcsán) át pontok és sorozatok mozaikjába rendezett képeket. A fénynyalábok a megvilágítás erősségétől függően jobban vagy kevésbé világították meg a tárcsa mögötti szeléncellát, melynek vezetőképessége a megvilágítástól függ, így a rákapcsolt lámpa a képpontok fényét követi. A vevőállomáson a fény egy másik Nipkow-tárcsán halad át, s egy ernyőre vetődik. A kép átvitele nem sikerült, mert a két tárcsa nem mozgott szinkronban.
A színes televízió első úttörője, Otto von Bronk német fizikus 1902-ban kapott szabadalmat. Vlagyimir Kozma Zvorikin orosz fizikus 1925-ben katódsugárcsővel működő, mozgó alkatrész nélküli színestévé-rendszert tervezett, a továbbítandó képet a piros, kék és zöld elemi szűrőkből álló Caget-szűrővel képezte. Rendszerére amerikai szabadalmat kapott, felvevőkészülékét ikonoszkópnak nevezte el. Ez egy katódsugárcső volt, melynek 10 négyzetcentiméteres ernyőjét emissziós fotocellák sora alkotta. J. L. Baird angol mérnök 1928-ban kezdte kísérleteit, alapszínszűrőkkel ellátott Nipkow-tárcsát alkalmazott, és a szelén helyett használt fotocellával a tárcsák összehangolását is megoldotta. Mihály Dénes magyar kutató 1929-ben Berlinben mutatta be Telehor nevű tévé-vevőkészülékét, amely az általa módosított Nipkow-tárcsával és fényreléként alkalmazott ködfénylámpával működött. Rezgő tükrös képbontó és képösszerakó készüléke alkalmas volt filmek lejátszására, és 30 soron másodpercenként 12,5 képet továbbított. 1931-ben Manfred von Ardenne szabadalmazott találmányával, a piros, majd kék, végül zöld fénnyel végzett soronkénti bontással továbbított képet.
1936-ban Babics Viktor színes televíziós rendszere is mellőzte a mechanikus, forgó szűrőket. Nemes Tihamér 1938-ban a három alapszínt szinkronikusan váltakozva szűrte elektromos Kerr-cellával.
Az amerikai Columbia Broadcasting System (CBS) 1940. szeptember 4-én továbbított először stúdiójából elektronikus eszközökkel színes televíziós képet. A CBS társaság 1941 júniusában kezdte meg napi rendszerességgel színes kísérleti adását. Az eljárást Peter Charles Goldmark magyar származású amerikai mérnök vezetésével fejlesztették ki. A képet a három alapszín - piros, zöld, kék - összevegyítéséből állították elő, amely szabad szemmel nem látható piros, zöld, kék felületi elemek sokaságából állt. A másodpercenkénti 20-as fordulatszám elég nagy volt ahhoz, hogy a néző szemében egybeolvadjanak a részképek.
Az amerikai rádióhatóság 1953-ban engedélyezte az NTSC szabvány szerinti színes tévét, amelyet 1954-ben vezettek be. A színes vevőkészülékek azonban csak az 1960-as években terjedtek el. Az NTSC mellett a leggyakoribb rendszer a német PAL és a francia SECAM, amelyek a színek kódolásában térnek el egymástól. Az általánosan elterjedt PAL-t az NTSC továbbfejlesztésének tekintik. Később a digitális formátumok megjelenése a stúdiótechnikában jelentős változást hozott mind a műsorgyártás, mind a műsorszórás területén és természetesen a kép minőségében is.
A Szabadság téri stúdióban 1969. március 21-én avatták fel a színes mozgóképek továbbítására alkalmas első adóberendezést, amivel megkezdődött a kísérleti adás. Magyarországon 1972 óta sugároznak rendszeresen színes adást.
